Városunkról

Földrajzi elhelyezkedés

6926 lakosú Fejér megyei kisváros a Balaton dél-keleti kanyarulatától mindössze 8 km-re, a 64-es főút mentén, a termékeny Mezőföldön fekszik.  1992-ben kapott városi rangot.

Településrészei: Alsótekeres – a Schrikker család által alapított világhírű faiskolával, Balatonbozsok – az Árpádkori templom romjaira épült Szentháromság barokk templommal, Kabókapuszta – az Enyingi Török Bálint Kupa – Országos Díjugrató Lovasversenynek otthon adó Varga tanya és Leshegy.

A város parkosított főutcájával, középületeivel, virágos lakóházakkal kellemes habitusú kisváros.

Várostörténet

A település közel ezer éve lakott, első írásos említése 1138-ból, a dömösi prépostság birtokösszeírásából való. Kedvező földrajzi helyzetének köszönhetően a tatárjárást és a török hódoltságot követően a falu hamar újratelepült. Több birtokosváltás után (veszprémi püspök, Rozgonyi család, Batthyány család, Ányos család, Török család, Babocsay család) 1720-ban került vissza Enying a Batthyány családhoz és ettől kezdve a település és a birtok fejlődése összekapcsolódott.

A település a XVIII-XIX. sz. folyamán nyerte el jellegzetes arculatát. Erre az időszakra tehetők a herceg Batthyány Fülöp által megszervezett birtok jelentősebb építkezései: a Batthyány-kastély bővítése, a gazdatiszti épületek, a gazdasági épületek és a kastélyt körülölelő angol park kialakítása, valamint a katolikus templom megépítése. Ezek alapozták meg Enying városias jellegét és ma is a városképet meghatározó épületek.

A település 1867-1961 között járási székhely volt. 1880-ban megépült az Enyinget is érintő Veszprém-Dombóvár vasútvonal, melynek révén a község állomásépületet kapott. A XIX. sz. végén már posta, táviróhivatal és takarékpénztár is működött Enyingen.

Az 1950-ben Veszprém megyétől Fejér megyéhez csatolt település 1992-ben városi rangot kapott. Napjainkban a kistérség közigazgatási, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és kulturális központja.

Településrészek

Az 1082-es keltezésű oklevél tanúskodik arról, hogy Balatonbozsok első birtokosa a veszprémi Szt. Mihály egyház volt. 1435-ben Bozsok predium már a fejérvári egyház birtokaként szerepelt. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, majd 1867-től e rangot Enying vette át. A Veszprém-Dombóvár vasútvonal megépüléséig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. A község volt az átutazók pihenőhelye, ahol minden harmadik ház vendégfogadóként működött ebben az időben. A törökök lerombolták Árpád-kori templomának tetőzetét, melyet a lakosság épített újjá.

A templom melletti dombon húzódott az első település, majd a török hódoltságot követően a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. 1966-ban egyesült közigazgatásilag Enyinggel.

A török időkből származó monda szerint Leshegy-Ófaluból vezetett rejtekút az Enyinget a XV. században birtokló Török család hajdani földvárába.

Az enyingi kistérség településeihez hasonlóan Enyingen is nagy hagyománya van a lovas turizmusnak. Kabókapusztán a festői környezetű - erdőkkel, rétekkel, halastavakkal övezett - Kabóka - lovastanya a lovak és az érintetlen természet szerelmesei számára nyújt lovaglási, tereplovaglási és horgászati lehetőséget.

Az ismertető az enyingi Tourinform Iroda (1997-2007) anyagainak felhasználásával készült.

2013-08-01 13:19:07